A standard (állattenyésztési szakkifejezésekkel dolgozó szabványleírás) a fajta fennmaradásának egyedüli biztosítéka, mely a fejlődésnek sohasem szab határt, s megjelöli azt az utat, melyet a tenyésztés során követni kell. Úgy is mondhatjuk, hogy a tenyésztő bibliája, ami megszabja a fajta valamennyi lényeges tulajdonságát, kitér az egyed küllemének és természetének leírására, méreteire, valamint leggyakoribb hibáinak ismertetésére. Tényanyagában való jártasság kevés a kutya alkati hibáinak alapos ismeretéhez, így azok valóságos értékelésére is szükség van. A küllembírálat minden esetben az egyed és a standard összehasonlítása. Egy kutya küllemileg minél jobban megközelíti az ideális típust, annál tökéletesebb. Ugyanakkor az is tény, hogy az életben hibátlan egyed nem létezik!

FAJTALEÍRÁS (STANDARD)

Származási ország: Oroszország

FCI II. csoport.(besorolással nem rendelkezik.)

A moszkvai őrkutya első fajtaleírását (standard) 1958-ban, Oroszországban alakították ki, melyet azóta háromszor írtak át. Az átdolgozását a fajta formálódása, és a használati igénybevétel követelte ki. A negyedik fajtaleírás "megszületése" 2007-ben történt. A magunk részéről ez utóbbit vettük alapul.

Általános megjelenés, küllem:
Tekintélyt parancsoló, erőteljes testalkatú, fejlett csontozatú, domború izomzatú, harmonikus felépítésű kutya.

Nemi jelleg:
A kan nagyobb, erőteljesebb, feje masszívabb, a szuka kisebb, testalkata törékenyebb.

Viselkedés:
Engedelmes, kiegyensúlyozott idegrendszerű, veleszületett tulajdonosi-, területi-, házőrzői ösztönnel rendelkezik. Sohasem agresszív, de aktív védekező reakciókkal rendelkezik. A gyávaság, valamint a túlzott agresszivitás tenyésztésből kizáró ok.

FEJE
Koponyája masszív, széles, homloka kissé domború, a homlok és a pofa között jól kivehető átmenettel. Arcorri rész (pofa) keskenyedő, a koponyával megegyező hosszúságú, vagy rövidebb. Orrháta egyenes, orrtükre fekete.

FOGAZATA
Nagyok, fehérek, metszőfogai ollósan záródnak, komplett fogazat, 42 fog.

FÜLE
Nem nagy, magasan tűzött, lógó, a szemboltívek vonala fölött elhelyezkedő, háromszög alakú. Elülső széle fejhez simul, barna színű, mely a széle felé sötétbarnába-feketébe megy át.

SZEME
Kicsi, sötétbarna, szemhéja feszes, tekintete tartózkodó.

NYAKA
Masszív, rövid, a hátvonalhoz képest 35-45 fokos szögben helyezkedik el. Vastag, rugalmas bőre feszes, csak a nyaktájékon redőzött.

TÖRZSE
Formátum indexe: 105-108 (a kutya testhosszának - a vállbúbtól a külső csípőszögletig mérve - és a mar magasságának viszonyszáma).Csontozati indexe: kanoknál 22-24, szukáknál 20-23 (marmagasság és a boka kerületének viszonyszáma).

MARJA
Jól fejlett, a hátvonala fölé kidomborodik.

MELLKASA
Széles, mély, könyékig érő, bordázata domború, a törzs hátulsó része felé kiszélesedik.

HASA
Kissé feszes, a mellkas alsó vonala fölé mérsékelten felhúzott.

HÁTA
Széles, vízszintes, izmos.

FARA
Széles, majdnem vízszintes.

SZÜGYE
Erős, izmos.

MELLSŐ VÉGTAGJAI
Szemből nézve párhuzamos állásúak. A könyökök hátrafelé mutatnak, a karcsont és a lapocka 100° -ban találkozik. Jól izmoltak, jó csontozatúak.

HÁTULSÓ VÉGTAGJAI
Szemből párhuzamos állásúak, erősek, jól izmoltak, oldalról enyhén meredek szögeléssel, fattyúkarom nem engedélyezett.

MANCSA
Nagyméretű, széles, boltozatos (macskamancs).

FARKA
Nehéz, csánkig ér. Akcióban a hátvonal fölé ér, ívben visszahajlik.

SZŐRZETE
Hosszú, jól fejlett aljszőrzettel, a nyaki részen sörényt, az alsó lábszárak, a comb, a csánk hátulsó részén zászlószerű képződményt alkotnak.

SZINE
Vörös-tarka foltos, fehér vörös és barna foltokkal és szürke koronaszőrrel. Fekete szimmetrikus maszk, sötét füllel, fehér mellkas, a fehér gallér és a fehér farok vége, és mind a négy végtagja fehér.

MARMAGASSÁG
Kan legalább 68 cm, szuka 66 cm.

TESTTÖMEGE
Kan legalább 60 kg , szuka pedig legalább 50 kg .

Tenyésztésből kizáró hibák!
Gyenge csontozat; nagyon laza, lelógó ajak; túl rövid, laza szemhéjak; világosbarna szemek; foghiány, tétre- vagy előreharapás; egyszínűség (fekete, fehér vagy fekete-fehér, illetve a fent leírtaktól eltérő variációk); maszk elkülönültségének hiánya vagy fél maszk.

Az orosz fajtaleírásoknál elkövették, megítélésünk szerint azt a hibát, hogy itt, több oldalon keresztül sorolják fel a nagytestű kutyáknál előfordulható problémákat, betegségeket. Véleményünk az, mint a többi fajtánál is teszik, hogy egy általános anatómiai leírás célravezetőbb lenne.

A MOZGÁS
A moszkvai őrkutya alkatánál és természeténél fogva mozgásigényes! Nemcsak fiatal, de felnőtt korban is megsínyli a mozgás hiányát, ez különösen akkor következik be, ha állandóan kennelben tartják, és nem fordítanak elegendő gondot, hogy kielégítsék hihetetlen mozgásigényét. A tétlenség tönkreteszi az állat izmait és idegrendszerét. Ilyen esetben izmai elsatnyulnak, szalagai, inai meglazulnak, csontjai gyengék lesznek. A hiányos mozgás nagymértékben hátráltatja a keringési és a légzőszervek működését is. Rendszeres mozgás nélkül a kutya elveszti a fajtára oly jellemző nagyszerű alakját és mellkas hibás, magasra állított, keskeny szügyű, gyengén izmolt egyeddé fejlődik, súlyosabb esetben hibás végtagállások is kialakulhatnak.
A mozgás erőteljes és kitartó volta függ az izmok fejlettségétől és mindenkori kondíciótól. Gyenge erőnlét esetén a tápanyagok elégtelensége miatt csökken az izmok anyagcseréje, s a kutya hamar fárad. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a kutya nem rendelkezik a szükséges mellkas térfogattal, hiszen a mozgás oxigénigényes, és a szűk mellkas nem nyújt elegendő helyet az erőteljes szív és tüdő számára.
Mozgáskor a kutya egyik oldali mellső és hátulsó végtagjai váltakozva közelednek, míg a másik oldal végtagjai távolodnak egymástól.

A végtagok mozgásának sorrendje a következő:
- a kutya felemeli végtagját a talajról, az ízületek behajlanak,
- előreviszi a behajlított végtagját,
- talajra helyezi végtagját,
- talajra támasztja végtagját.
A mellső végtag előre vitelénél felemelkedik a lapocka, s a vállízület előrelendül. A feszítő izmok segítségével a végtag kiegyenesedik, majd a talajra ereszkedik. A hátulsó végtagon először behajlik a csípőízület, miközben a comb kissé kifelé fordul. Ezt követően behajlik a többi ízület is. Majd a kiegyenesedés és a talajra támaszkodás következik. Valamennyi járásmódnál mindegyik végtag két szakaszt hajt végre:
- talajra lépést
- és a súly áthelyezést.
A kutya súlypontja a lapocka mögött van, mozgáskor ez áthelyeződik. A súlypont azonban nem minden esetben található ugyanazon a helyen, még azonos állat esetében sem. Hátrafelé tolódik el akkor, ha a kutya felemeli a fejét, esetleg nyújtózkodik. Előre tolódik a súlypont akkor, ha a hasűri szervek üresek, vagy a kutya lehajtja a fejét.
Könnyebb előre vagy oldalirányba kimozdítani helyéről a kutyát, mint hátrafelé, mivel a súlypont elől van. Az előretartó mozgásnál ez előnyös, mivel az elülső végtag viseli a testsúly zömét, míg a hátulsó végtag - amelynek feladata a test előre vitele - mozgás közben hajtóerőt fejt ki. Erre utal az a tény is, hogy a hátulsó végtag szögelése - lökő erő kifejtése érdekében - nagyobb, mint a súlypontot alátámasztó mellső végtagé.
Előrehaladásnál a hátulsó végtagok szerepe a tolóerő biztosítása, és ez a csípőízületen tevődik át a gerincoszlopra. A gerincoszlop és a hátulsó végtagok közötti kapcsolat a csípő- és keresztcsont ízesülése teszi lehetővé a kevés energiát felhasználó erőátvitelt. Az elülső végtag feladata ezzel szemben az, hogy mozgás közben előretolt törzset kíméletesen és rugalmasan támassza alá, ezzel is csökkentve a rázkódást.
Az elülső végtag feladata ezzel szemben az, hogy mozgás közben előretolt törzset kíméletesen és rugalmasan támassza alá, ezzel is csökkentve a rázkódást.

Mozgás elemzése
A leülés, lefekvés, felállás, hempergés - tehát a helyzetváltozással kapcsolatos mozgások - a kutya küllemi elbírálásának szempontjából elhanyagolhatók. Annál fontosabb a helyváltoztató mozgás mechanizmusának elbírálása. A kutya mozgásának tökéletessége nélkülözhetetlen tulajdonság, ezért lényeges, hogy mozgás közben is bíráljuk alkatát. Bírálatkor nem elég, ha csupán sík talajon értékeljük az állat mozgását. Elsősorban azt kell vizsgálni, hogy terepen, azaz egyenetlen talajon is, hogyan és milyen kitartóan mozog. Ez nyilvánvaló szoros összefüggésben van az alkattal.
A mozgás gyorsasága növekszik, ha a combcsont hosszú és a szögelés élessége nagy mind a csípő-, mind pedig a vállízületben. Ebben az esetben a végtag előbbre kerülhet - az említett szögek kiegyenesítése nagyobb lesz - és ennek eredményeképpen a test nagyobb távolságra, térölelőbben kerül előbbre.
A kutyának ahhoz, hogy mozgása egyenletes és gyors legyen, szabályos állású mellső és hátulsó végtagokkal kell rendelkeznie. A hátulsó végtag emelő és hajtó erejének tökéletesen kell harmonizálni a mellső végtagokéval, különben nem várhatunk tőlük összehangolt munkát. Mindenesetre a hát-, és ágyékizmok mindenkor megkísérlik kiegyenlíteni a diszharmóniát, ez viszont csak a teljesítőképesség rovására történhet.

Jármódok
- A moszkvai őrkutya jármódjai az alábbiak:
- lépés
- ügetés
- poroszkálás
- vágta
- ugrás

Lépés
Ebben a jármodban az átlós végtagok egyenlő időközökben követik egymást. A lépés hossza egyedenként különböző. A lépés a kutya legkevésbé fárasztó jármódja. Amelyik állat lépése kifogástalan, az más jármódokban is tökéletesen mozog. Lépésnél a mozgást a kutya bal, vagy jobb hátulsó végtagja vezeti be. Ezzel az állat teste előre lendül, és ezt a lendületet az átlós elülső végtag fogja fel. A sorrend állandóan ismétlődik: a bal hátulsó végtag a jobb mellsővel halad együtt, míg a jobb hátulsó végtag a bal elülső lábbal. Az átlós végtagok tehát szinkronban mozognak és azonos fázisban (megterhelés, feszítés, emelés, lendítés) vannak. A lépés nem jelentős jármod, s ha a kutya teheti, átcsap ügetésbe.

Ügetés
Ilyenkor a kutya diagonális (átlós) végtagjai azonos mozgást végeznek. A moszkvai őrkutya a kutyák ügető típusába tartozik, s leggyakoribb jármódja az ügetés, s ha módjában áll, ezt alkalmazza.

Az ügetés három típusa ismeretes:
- A lendületes ügetés esetében az átlós végtagok azonos időben helyeződnek előre, így a hátulsó végtagok előre vitelénél az azonos oldali mellső végtagokat keresztezik.
- A dobáló ügetésnél hasonló a helyzet, mint az előzőnél, azonban a kutya a levegőben gyorsul.
- Az elsietett ügetés akkor alakul ki, amikor a kutya valamilyen hibás végtagállás miatt inkább a hátulsó végtagját terheli. Ilyen esetekben a kutya arra kényszerül, hogy a testének szinte teljes súlyát a hátulsó végtagokra hárítsa. Az ilyen jármod sokkal több izomerőt alkalmaz, mint a normális ügetés. Ezek a kutyák igen hamar fáradnak. Mozgásuk rövidtávon és különösen sík talajon megtévesztő, mert könnyednek tűnik, ez azonban csak a látszat. Ezek a kutyák helytelen anatómiai felépítésük miatt nem képesek normális ügetésre és hátizmaikkal egyenlítik ki fogyatékosságukat.

Poroszkálás
A poroszkáló kutya azonos oldali végtagjai minden pillanatban ugyanazt a feladatot végzik, vagyis az azonos oldalon lévő végtagok egy időben dolgoznak. A poroszkálás igen csúnya jármod, a kutya mozgás közben dobálja, himbálja a testét. Az is tény ugyanakkor, hogy a legkevésbé fárasztó jármod, különösen a fiatal és az idős kutyák alkalmazzák előszeretettel.

Vágta
Ez a jármod a leggyorsabb. A vágta erősen igénybe veszi a kutya hátizmait, tüdejét, szívét, ízületeit és végtagjait. Vágtában az ellökést a talajról csak az egyik vagy a jobb vagy a bal hátulsó végtag folytatólagosan végzi. Ha a kutya a bal hátulsó lábával löki el a testét, a másik hátulsó lába és az ellentétes elülső lába megegyező ütemet végez, a jobb elülső lába pedig egyedül dolgozik előre.

Ugrás
- Az ugrásnál öt szakasz figyelhető meg:
- felkészülés az ugrásra,
- az elugrás,
- repülés vagy lebegés,
- a talajra való visszatérés,
- az ugrás előtti mozgás folytatása.

A moszkvai őrkutya felnevelésének egyik lényeges pontja:
- szakszerű táplálás és egészséges környezet létrehozása mellett
- a szervezetének mozgatással való fejlesztése, erősítése. A fajtának lételeme a kitartó mozgás, futás. Ezt az egyed számára biztosítani kell, és ez futótréning nélkül nem érhető el.
Nem elegendő, ha a kutyának tökéletes az alkata, kifogástalan a végtagok szögelése, a teljesítményhez kitartással, technikával is kell rendelkeznie. Ez utóbbi tulajdonságok megfelelő gyakorlás nélkül nem alakulnak ki.
Fontos a kutya számára a rendszeres és alapos mozgás, mert csak ez javítja alkatát és növeli használati értékét. Ugyanakkor nem árt hangsúlyoznunk, hogy a túlhajtott mozgás ártalmas az állat szervezetére. Fiatal korban célszerű más kutyával történő játékkal megoldani a mozgást, mert ilyen esetben maga gazdálkodik saját erejével, s ha elfárad, lefekszik, ez fiatal egyedek játéka során gyakran megfigyelhető.
A mozgás erőteljessége és kitartó volta függ az izmok fejlettségétől, a mindenkori kondíciótól és az edzettségtől. Sovány kondíciónál az izmok anyagcseréje éppen a táplálóanyagok elégtelensége miatt gyengévé válik, a kutya hamar elfárad. Hasonló a helyzet, ha a kutya szűk mellkasú, hiszen a mozgás oxigénigényes folyamat, a szűk mellkasban viszont gyenge szív és tüdő helyezkedik el.

TESTTÁJAK

A kutya testét a külső testalakulás szerint három részre osztjuk: fej, törzs és a végtagok. A nyak, valamint a farok a törzshöz tartozik

Fej
Két részre különül el: agykoponyára és arcorri részre. Az agykoponyai részen van a nyakszirt tájéka, amelyet követ a tarkótájék és a nyak. A nyakszirt előtt található a fejtető, majd a homlok, két oldalán a halánték és fültájék fülekkel. A homloktájék két oldalán van a szemtájék, amelyet a szemgödör, a szemgolyó, a szemhéjak, és a szembolt alkot. A szem alatt van a szemgödör alatti tájék.
Az arcorri rész az arcorri hajlásban folytatódik (stop). Ez az orrtájékra vezet. Részei: orrhát, orr oldalsó tájéka, orrhegy és az orrtükör az orrnyílásokkal.
Az arcorri rész hátulsó és oldalsó részén van a rágóizom tájéka, előtte helyezkedik el a pofatájék, majd a szájnyílás, végén a szájüreg. A szájnyílást az állcsonti tájék és az állkapocs tájéka alkotja. A szájnyílásban elől helyezkedik el az alsó és felső metszőfogak. Az állkapocs két szára között van a toroktájék.

Törzs
A törzzsel a nyak köti össze a fejet. A nyak tájékai: felső- és alsó nyakél, a nyak két oldala. A törzs a nyak folytatásaként a kiemelkedő marral kezdődik és három részből áll: mellkas, has, medence.
A mar alatt két oldalt található a lapockatájék, lejjebb a vállbúb, hátrább a mellkas oldala a bordatájékkal. A mellkas elülső része a szügy, amely hátrafelé a szegytájékkal folytatódik. A bordatájék alsó részén, a könyök mögött baloldalon található a szívtájék. A mellkas felső vonala a hát.
A has az utolsó bordaívtől a medencéig terjed, elő-, közép-, és utóhasi tájékkal. A hát folytatása az ágyék, amelytől oldalt található a horpasz vagy éhgödör és alatta a combhajlatban az állat vékonya. A has alján van a köldöktájék, a hátulsó végtagok között a lágyék és fantájék.
A medencét felül a kereszttájék határolja, amely oldalt a fartájékban folytatódik, ettől előre van a kétoldali csípőszöglet. A külső csípőszögleteket összekötő egyenes középpontjában emelkedik ki a farbúb. A fartájék hátulsó részén van az ülőgumó.
A végbél tájéka felett a faroktő van, ahonnan a farok indul ki. A farok végét a farok hegyének nevezzük. Szukánál a végbél alatt van a péra, a kettő között a rövid gáttájék, mely kan esetében a külső nemi szervekig húzódik. Kanoknál a far- és a gáttájék határán helyezkednek el a herék a herezacskóban, ettől előre a hímvessző a tasakkal.

Végtagok
Az elülső végtag részei: lapocka, kar, könyök, alkar, elülső lábtő, elülső lábközép, ujjak a karmokkal. Az ujjak a talppárnákkal együtt alkotják a mancsot.
A hátulsó végtag részei: comb, felső részén van a tompor, alsó végén a tárd a térdkaláccsal, hátul a térdhajlás tájéka, a szár, a hátulsó lábtő vagy csánk a sarokgumóval és az Achilles ínnal, a hátulsó lábközép, valamint a mancs.

A moszkvai őrkutya bírálata:

A moszkvai őrkutya - szolgálati őrkutya!
Testalkata ennek a célnak van alárendelve!
Mindent, ami ennek árt, mellőzni, ami ilyen irányú készségét fejleszti, azt segíteni kell.
A kifogástalan küllem - teljesítmény nélkül értéktelen.
Kiváló teljesítmény viszont az egyed alkatának célszer felépítése nélkül sohasem jöhet létre.
A teljesítmény nem választható el a küllemtől, a kettő szorosan összefügg és csak egységesen értékelhető.
A küllem önmagában történő bírálata megbontja a kívánatos biológiai egységet és hátráltatja a fajta állandó javulását. Ez természetes, hiszen az alkat egyedüli figyelembevétele a kutya tenyészértékéről nem adhat tiszta, világos képet. Márpedig a tenyésztés célja, hogy egyensúlyt teremtsen teljesítmény és küllem között.
Nagyon fontos, hogyan értékeljük, vajon az észlelt kisebb-nagyobb hibák csökkentik-e az egyed tenyészértékét, vagy lényegtelenek, elhanyagolhatók. Helyes eredményre csak akkor jutunk, ha a kutyát, mint szerves egészet bíráljuk. Ilyenkor ne azt kutassuk, hogy az egyes testrészek mennyire közelítik meg az ideális típust, hanem törekedjünk arra, hogy képesek legyünk megállapítani a bírált egyed testrészeinek egymáshoz való helyes arányát, illetőleg arányosságát.
Aki csak hibát keres, az nem jár helyes úton, és nem ismeri a fajtát. A "hibakereső" bíráló, ha nem talál alkati problémát, egyén értékmérők mérlegelése nélkül kifogástalannak, ha hibára bukkan, különösebb megfontolás nélkül értéktelennek minősíti a kutyát.
A kiállítási bírálatnak két szereplője van: a bíró és a kutya. A kutya küllem hibáinak észrevétele szakmai hozzáértést kíván a bírótól, de a hiba mértékének, súlyának megítélése egyéni mérlegelésen alapul. Alapigazság, hogy két ember nem érti teljesen azonosan a standard egyetlen kitételét sem, az egyik ember így - másik úgy ítéli meg a kérdéses kutya küllemét, mivel hogy tökéletes standard, kifogástalan kutya és tökéletes ember sincsen!
Éppen ezért bármilyen hozzáértő bíró ítéletén lehet vitatkozni, de ha a bírói döntést nem tekintenénk véglegesnek és vitathatatlannak, akkor az egész bírálat értelmét vesztené. A kiállítási szabályzat szerint a bírói döntés ellen óvásnak nincs helye! Egyetlen megoldás kínálkozik: a küllembírók állandó és alapos továbbképzése lenne!
A kiállítási bírálat szükségképpen nem mutat túl a kutya egyes testrészeinek, küllemi hibáinak és mozgásának megítélésén. A moszkvai őrkutyának azonban nemcsak külleme, de vérmérséklete, természete, pszichikai lénye is van. A világ legszebb moszkvai őrkutyája is értéktelen, ha a természete kifogásolnivalót hagy maga után! A szakszerű küllembírálat alapfeltétele: ismerni kell a fajtaleírást, a kutya anatómiáját, a testtájakat, a vérmérsékletet, a kondíciót, a típust, a méreteket és a mozgást.

A küllembírálat módszere:
A bírálat alapos és kellő szaktudás nélkül lehetetlen. A bírálat rámutat a kutya fizikai hibáira, amelyek az utódokban is jelentkezhetnek. Elfogadott nézet, hogy az egyed minél inkább megközelíti az ideális típust, annál valószínűbb, hogy jobb alkati tulajdonságokra számíthatunk az utódoknál. A bírálat sík talajon történjen, mert csak így kaphatunk biztos eredményt. A szakmailag helyesen és jól alátámasztott bírálathoz idő kell. Az elkapkodott, felületes ítélet nem vezet sehova. Először szemügyre kell venni az egyedet, ilyenkor a bírálóban kialakul valamiféle összbenyomás, amelyet a részletes bírálat során megerősít, esetleg elvet. A részletes, alapos bírálatkor jobban szembetűnnek az állat rejtett hibái. A bírálat alatt a kutyának nyugodt testtartásban kell állnia, végtagjait egyformán megterhelve.
Elölről a fejet, füleket, szemeket, metszőfogak harapási formáját, szügyét és a mellső végtagállást bíráljuk.
Oldalról az agy-, és arckoponya arányát, a fülek tűzését, az elő-, és utózápfogakat, nyakat, mart, hátvonalat, ágyékot, faralakulást, farok tűzést, elülső és hátulsó végtagállást, mellkasmélységet, hasvonalat, mancsokat, izmoltságot, típust, arányosságot, harmóniát ítéljük meg.
Hátulról pedig a hátulsó végtagállást, a hát és ágyék szélességét, az izmoltságot, a vállakat, valamint a fart.
Ezt követően mozgás közben bíráljuk a kutyát. Ilyenkor a szabálytalan végtagállások jobban értékelhetők. Ugyancsak három irányból: szemből, oldalról és hátulról, lépésben és futás közben vizsgáljuk a végtagok működését. Miután a fajta munkakutya kategóriába tartozik, nagyon lényeges az erőnlét vizsgálata, mivel enélkül a kiváló küllem mit sem ér. A mozgatás során elbírálható szív, a tüdő és az izmok munkabírása.

Testméretek felvétele
A bírálatkor szükséges a testméretek felvétele, amely - legyünk tárgyilagosak - a bírálat egyetlen objektív megnyilvánulása. Ajánlatos háromszor végrehajtani a testméretek felvételét, s alapul kell venni a középarányost. Mérőeszközök: a mérőbot és a mérőszalag. Az egész folyamatnál indokolt betartani az alábbi szempontokat:
a végtagok egyenlően viseljék a testsúlyt, azaz a kutya vízszintes, sík talajon álljon,
az előírás szerint használjuk a mérőeszközöket, és azok legyenek szabályosak.

Testméretek

Marmagasság: A mar legmagasabb pontjának mérőbottal mért távolsága a talajtól.
Törzshosszúság: A vállízület elülső pontján és az ülőgumó hátulsó pontján átfutó függőleges egymástól való távolsága mérőbottal mérve.
Testhosszúság: A mar legmagasabb pontjának mérőbottal mért távolsága a mellkas alsó határvonalától.
Mellkas szélessége: A mellkas legtávolabbi pontjainak egymástól mért távolsága, közvetlenül a lapocka mögött, mérőbottal mérve. Fejhosszúság A nyakszirttől az orr hegyéig szalaggal mért távolság.

A küllem bírálatánál alapméretként szokták venni a marmagasságot, és ehhez viszonyítják a többi méretet. A kettő arányát százalékban fejezik ki. A testméretek nem minden esetben tükrözik a kutya felépítését, ezért az arányosság elbírálásánál mindig figyelembe kell venni az összbenyomást is. A szakszerű bírálatkor nélkülözhetetlen az alábbi fogalmak alapos ismerete és természetes alkalmazása:
- arányosság
- pigmentáció
- kondíció
- fejlettség

Arányosság
Az arányosság tulajdonképpen a kutyáról kialakult összbenyomás képe, az egyes testrészek egymáshoz való viszonya. A fajta, az ivar, a kor, a típus és hasznosítás szempontjából kell vizsgálni az arányosságot. Azt a kutyát, amelynek testrészei arányosan alakultak, rátekintésre harmonikus képet mutat, arányosnak vagy homogénnek nevezzük, szemben az aránytalan felépítésű heterogén egyeddel. Még kitűnő tenyészpartnerek segítségével is nehéz korrigálni a kutya küllemi heterogenitását, mivel az aránytalanság makacsul öröklődik.
Nem homogén például az a kan, amelyiknek szukás feje van, vagy az a szuka, amelyik kanos fejjel rendelkezik. Az arányosság lényege, hogy a kutya ne több egyedből legyen összegyúrva, hanem minden rész egymással összhangban álljon. Az egyed arányosságának elbírálása komoly szakértelmet és nagy gyakorlatot kíván.

Pigmentáció
A pigmentáltságot - azaz a bőr, a szőr és karmok színét - egy festékanyag, a melanin adja. Minél erősebb a pigmentáció, vagyis a bőrben minél több festékanyag van, a kutya annál nagyobb ellenálló képességgel rendelkezik a környezetből érkező káros behatásokkal szemben. A festékanyag teljes hiányát albinizmusnak nevezzük. A kutya esetében a teljes albinizmus nem létezik, csak a részleges pigment hiány pl. a karmok fehérek. A moszkvai őrkutyánál előnyös a sötét pigmentáció. Kívánatos, hogy a tenyésztésben az erőteljes színű egyedek vegyenek részt. A szabad bőrfelületek: szemhéjszél, ajakszél, talppárna, orrtükör és a karmok feketék legyenek. A világosbarna szem nem előnyös.

Kondíció
Kondíció a szervezet külső testalakulásában megnyilvánuló állapota, melyet a táplálás, gondozás és a külső környezet hatásai befolyásolnak. A kondíció fogalma nemcsak az állat tápláltsági állapotát jelenti, hanem izmainak kidolgozottságát, bőrének rugalmasságát, szőrének fényét, csillogását is, ezek nem csak a tápláltsági állapottal függnek össze.

Többféle kondíciót különböztetünk meg:
Tenyész- vagy kiállítási kondíció. Elérése érdekében nagyon fontos a szakszerű etetés, a kiadós mozgás, valamint a tökéletes, szakszerű tartás. Az ilyen kondícióban lévő kutya szőre fényes, izmai ruganyosak, jól táplált, nem rendelkezik felesleges zsírszövettel.
Munkakondíció: Valamivel könnyebb forma, mint a tenyészkondició, de nem fokozódhat rossz kondícióvá. Hosszú ideig nem tartható fenn ez az állapot, ezért a tél beállta előtt ajánlatos bőségesebben táplálni az ilyen egyedet.

Pluszkondíció.
Elhízott, kövér állapot, amely meglehetősen visszataszító. A kövér kutya nem izmos, hanem puha. A nagyobb testtömeget ne a többletkondíció, hanem a rugalmas izmok, és az erőteljes csontozat adja. Felnőtt korban, ha mozgásában korlátozva van, és túl bőségesen etetik, akkor a kutya elhízik. Ezt az állapotot lehetőleg el kell kerülni. Minuszkondició. A kutya sovány, izmai gyengék, hamar fárad, ellenálló képessége csekély. A legtöbb esetben helytelen tartás és etetés okozza, de lehet valamilyen betegség következménye is.

Fejlettség
A fejlettség alatt azt értjük, hogy a kutya fajtájához, ivarához, neméhez, típusához képest mekkora. Noha e tekintetben a méretek a jellemzők, mégis inkább a testtömeggel (súllyal) szokták kifejezni.

Siófok, 2009.05.03.

Bozsoki Harci Kennel

Háromszoros Aranykoszorús Mestertenyészet