Könyv Oroszországból: Moskovskaya Storozhevaya

A 2007-ben megjelent orosz könyvben, a moszkvai őrkutyát mutatja be a szerző, Elena Golovina, kezdetektől - napjainkig.

Az előszóban foglalkozik avval, hogy a moszkvai őrkutya elődje már létezett!
Az udvari óriás és őrző képzelete meg volt már a XIX - XX. században is, és nem a semmiből keletkezett. Az ókori Oroszországban valóban létezett egy leírásában hasonló kutyafajta, amelyet Medeljánkai kutyának neveztek.
Brokhaus és Efron szótárában a Medeljánkai kutyáról a következő áll: jelentős mértékben el voltak terjedve Oroszországban és medvék becserkészésére voltak használatosak, de az ilyen fajta cserkészés betiltását követően a negyvenes években kihaló félbe kerültek.
A tizenkilencedik században jegyezték le a Medeljánka fajta leírásában, ahol egy nagytestű őrző kutyáról esik szó, fehér foltos homok-vörös színezetű szőrzettel, kb. 100 kg testsúllyal, amely egy bikát is képes leteríteni. L. P. Szabenyejév, ismert XIX századbeli orosz vadász szakember és kinológus a Vadász és házi őrző ebek című könyvében következőképpen ír a Medeljánkákról. Ezek a kutyák a császári vadászaton nagy szerepet töltöttek be.
Miháil Fjodorovics cár 1619 esztendőben kénytelen volt értük küldetni az északi medvék elszaporodása végett, két vadászt és három lovas ebtenyésztőt, azzal az utasítással, hogy agarat, medeljánkai ebeket vásároljanak fel Galíciába, Csuhlomába, Szoligálicsba, Szudájba, Kologrivbe és Unzsába (Kosztromai területről)

Részlet a könyvből:

Egyes vélemények szerint, a moszkvai őrkutya, mint fajta keletkezésének előtörténete azonos e fajtáéval, amely megelevenítette a történelmi múltat, a jelen valóságában.

Elena Golovina Krasznájá Zvezda életével kezdi, majd neves biológus-professzorokat, kinológusokat mutat be: N.A. Iljin, Bortnyikov Nyikoláj Ivánovics, G.N. Megvegyev, Álekszándr Pávlovics Mazover, Viktor Ivánovics, Nátálijá Nyikolájevná Nyecsájevá-t

Írja, a kísérletezés célja természetesen az volt, hogy a tenyészetben bevont fajták tulajdonságait egyesítse és maximálisan hozza ki egy új fajtában.
Az elején nyilvánosságra hozza, hogy nem egy csoda munka kutyát akartak kikísérletezni, mert abból volt elég, kimondott terület és személyvédelem és a volt a ki induló cél.
Az első kiszemelt tenyész kutyák Barri (bernáthegyi) és Asi (kaukázusi, mely párosításból
1949.07.12. született (öt kant és egy szuka). Ezek voltak Dzsoj, Don, Dukát, Deszpot, Divnij és Didó.
A bernáthegyi (Bernhardiner):
Származása tisztázatlan, ősrégi múltra tekinthet vissza. Európában Svájcból ismerjük: az alpesi Szent Bernát kolostorban évszázadokig használták vezető- és őrkutyaként, mentő kutyaként.
Kaukázusi juhászkutya:
A kaukázusi juhászkutya nagytermetű, masszív, bátor, legendás hírű orosz fajta. Régebben a marhacsordák, juhnyájak őre volt. Szűkebb hazája Észak- Kaukázus, Azerbajdzsán, Örményország, Grúzia, és a környező kisebb köztársaságok.
Orosz foltos kopó (Russzkaja Pegaja Goncsaja)
Színválaszték: Fehér, fekete vagy szürke foltokkal és cser jegyekkel. Vadászkutya. Az eredetileg angol-orosz kopót 1947-ben keresztelték át foltos kopóra.

A kereszteződéseknél még meg kell említeni, hogy evvel a három fajtával nem fejeződött be, további fajták is részt vettek a fajta kialakulásában, de erről nagyon kevés embernek volt tudomása.

A moszkvai őrkutya kitenyésztésénél a felhasznált bernáthegyi és az orosz foltos agár keveréke tovább keveredett a kelet-európai juhásszal és ezek utódai, a kaukázusi juhásszal. Az ilyen családfa példáját láthatjuk a Kára nevezetű szuka esetében (tulajdonosa Káraszjov), szül. 59.09.03. (apja Vethijaj, anyja Vágra, melynek apja Don, kelet-európai juhász, anyja Akara, aki keveréke a Szmelij bernáthegyi és Flinta orosz foltos agárnak).
Az 1958. május.24-26.án jelent meg az első publikált moszkvai őrkutya szabvány, ami inkább a fajta leírást tartalmazza.

Az írónő levezeti több száz tenyészállat kiválasztását, végig kíséri minden egyed életútját, annak fejlődését a szaporulatok fejlődését, kiállításait tenyésztésbe vont kutyákat és szaporulatait név és bevont fajta szerint említi őket, elemzi az egyedeket és a szaporulatot, külön foglalkozik az öröklődéssel egyedekre lebontva. Nagyon precíz munkát végzett! Minden kutya minősítését, leírását, tulajdonságait leírja, kitér miden hibára és kiemeli egyes egyedek előnyeit.
Foglakozik név szerint a kutyák pároztatásával és külön elemzi az utódlást, szintén név szerint külön egyedekre bontja a megszületett kölykök jó és rossz tulajdonságait. Megemlíti bizonyos korok buktatóit, egyes emberek, tenyészetek, a magánkézbe kerülés utáni újrakereszteződéseiket, mely nem épp a fajta fejlődését segítette elő.

Leírja valójában milyen is Ö, a moszkvai őrkutya!
A moszkvai őrkutya elfoglalta helyét a hazai szolgálati őr kutya fajták között, kiemelkedve a közeli emberek iránti barátságosságával és hűségével, megőrizve emellett a nagyszerű őrző tulajdonságait.
Erős, nagytestű eb durva testalkattal, jó mozgással, élénk színezetű, veleszületett házőrzési és jelző ösztönnel, aki rendkívül hű gazdájához, soha nem vicsorítja rá a fogát, jól idomítható, eltartása igénytelen, ellenben a gazdája védelme és a ház őrzése - életének értelme!

Az 1960 évben pároztatva lett a Vephija (kaukázusi juhász) nevezetű kan és Tutti (bernáthegyi). E párostól jött világra Orszlan, a fajta leendő bajnoka, aki a moszkvai őrkutya fajta alapítója lett.

A kitűnő utódállományért, nevezett eb magkapta az "Elit" osztályzatot. Orszlan fiai közül kiemelkedő utódnak bizonyult Dik, egyetemben a többi fiaival Murát, Mális és Ikár moszkvai őrkutya fajta Nemzeti klubnak feladata volt visszaállítani és megőrizni vonalait.
Orszlán fiai, rendelkezve a külső megjelenés minden szükséges paramétereivel valamint az őrszolgálati kutyákhoz támasztott minden követelménynek megfelelve, egységes fajtatípussal rendelkeztek, ami a fajta kitenyésztésének óriási vívmánya volt.

Orszlan és alomtársa, Onix felhasználása elképesztő eredményeket hozott. Az állomány kiegyenlítődött, egyforma típusú lett.
Orszlan nem csak hogy megfelelt minden, a fajtához támasztott követelménynek, de gyönyörűen továbbította tulajdonságait az utódok felé.
1960-s évektől a Moszkvai városi DOSZAAF (A Hadsereget, Légierőt és Flottát Segítő Önkéntes Társaság) klub szolgálati eb tenyészet és a MHKSZSZ tagjai is képviselték, valamint az amatőr ebtenyésztők a moszkvai őrkutyát.

Az 1967-es esztendőben a Moszkvai városi klub már 11 kutyát mutat be, köztük a híres tenyészállat - Serkhán-nal, szül. 1960.07.07., aki a Nyecsájevá Nátálijá Nyikolájevnának tulajdona, aki egészen élete végéig - vezette a moszkvai őrkutya részleget, előbb a Moszkvai városi klubnál, majd a Moszkvai területi klub szolgálati eb tenyészetnél Viktor Ivánovics Pecsnyikovval együtt, akik évtizedeket szenteltek a fajta fejlesztésének.

Gyakorlatilag az összes fent felsorolt kutya családfájában szerepelt Orszlán, az ő egyenes leszármazottjai!

Az 1971-1972-es években már létezik a DOSZAAF (a Hadsereget, Légierőt és Tengeri flottát Támogató Önkéntes Szervezet) Moszkvai városi szolgálati eb tenyészet klub fajta bizottsága által jóváhagyott tenyésztési terv, amely klub a moszkvai őrkutya tenyésztés második központjává vált és amelyben a klubtagok kutyái vettek részt. Rajtuk kívül, egyéb tenyészetek tulajdonában levő tenyészkanokat is felhasználtak: MMK (Mikojánovi húskombinát) tenyészete - Malis és Argo (Orszlán fiai), MZSD (Moszkvai vasút) tenyészete Zurab (Murat fia). Számos tenyészet őrző szolgálatra - moszkvaiakat - alkalmazott. Szintén itt volt kidolgozva a bernáthegyi tenyésztési terve (Kir Kahtens, tulajdonosa Hanniste, Ziksz, tulajdonosa Vecsorek - nevű hímek), amely szerint a Lada nevezetű moszkvai őrkutyát, tulajdonosa Gorsukájá, a Ziksz nevű bernáthegyivel kereszteztek.
Ezt követően Számos szolgálati eb tenyésztéssel foglalkozó klub, még a Szovjetunióban a kölykök kivitelét alkalmazta Moszkvából és a "Krásznájá Zvezdá"-ból az Urálba és a Távol Keletre, Szibériába, Taskentbe, Alma-Atába, Frunzéba, Murmanszkba, Voronyezsbe, Szamarába, Leningrádba.
Mindegyik fajta történelmében vannak csúcs időszakok és hullámvölgyek. A hetvenes években történt fellendülést követően, lassú hanyatlás kezdődött a nyolcvanas esztendőkben. A hetvenes évek végén - a nyolcvanas évek elején az állományban kezdtek megjelenni a kevésbé csontos, könnyebb kutyák, némelyikükben felismerhető volt az agár.
Az állomány azonos jellege, amire 20 esztendőn keresztül törekedtek a "Krásznájá Zvezdá" kinológusai, kezdett elveszni a klubokban történő szigorú leválogatás hiánya következtében. És ekkor kezdődött el újból a kiinduló fajták beáramlása a "Krásznájá Zvezdá" tenyészetéből a klubokban. De ez nem volt tömeges jelenség, hanem konkrét szórványos keresztezések voltak, amelyek segítségével megpróbáltak javítani a helyzeten a "vérfrissítés" által.
1980-ban a Krilátszkojéban megrendezett honi fajták téli fajta-kiállítási szemlén, ahol az őrzősök nagy számban voltak bemutatva, az idős hímek szorítójában az a Kardán nevű félvér hím győzött, akinek apja Zurbagán (moszkvai őrkutya) volt, anyja - Radzsina, kaukázusi juhász.
Mi is történt a fajtacsoportban?
A szakszerű zootechnikai munka hiánya miatt a fajtacsoportban, az állomány minősége csökkent. A kutyák létszáma növekedett, de megszűnt az a szigorú leválogatás, ami a "Krásznájá Zvezdá" tenyészetben folyt.
A fajtacsoport még nagyon fiatal volt ahhoz, hogy önálló fejlődésnek indulhasson. Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején a klubokban folyt kaukázusi juhász és bernáthegyi keverékek általi vérfrissítést. Némelyik klub a bernáthegyivel történő keresztezést részesítette előnyben, másik - ellenkezően - a kaukázusit keresztezte. Volt-e joguk ehhez? A fajtacsoport státusza ezt lehetővé tette. A kluboknál született almok nem eshettek át olyan szigorú leválogatáson, mint a tenyészetben.
Így egyes fajtacsoport szabványok nagyon rövid ideig léteztek, egymás után változott, attól függőt, hogy a kaukázusi, vagy a bernáthegyi, vagy a kopó volt előtérben.

1992.-ig minden esetben a moszkvai őrkutya Őrszolgálati alkalmassági vizsga osztályzaton vett részt.

Ez két részből állt a D - I. OK és D - I. KSZ.
Őrszolgálati osztályzat: azon belüli őrszolgálati képesség, rátermettség a felépítés - a megjelenés, küllemi osztályzatra oszlott.
Elit, Kitűnő, nagyon jó és jó.
Valamint:
I fokozatú, II fokozatú és III fokozatú oklevél.

Moszkvai őrkutyánál az elmúlt 60 évben nem volt munkaosztály !

Pár sorban "Golovina" foglalkozik két fő iránnyal. melyet az RKF (Russian Kynological Federation) és CKOP (IKU) (United kennel Clubs International) képvisel.
Kiemelí és részletesen ír a kiállítási bemutatók előkészítéséről, hogyan kell bemutatni és felvezetni e fajtát. Képekkel illusztrálva, nagyon sok kiállítást mutat be és a kiállítások lefolyását minősítését, bírói ítéletek indoklását írja le.
Leírja, hogy azokban az években a vizsgálat a fogazat megtekintésével kezdődött és a kutya és gazdája néhány órás kör-körös sétájával folytatódott, végkimerültségig.
Ha a bíró azt javasolta a résztvevőknek - fussanak egyet, hogy megmutassák a kutyákat ügetés közben, akkor torlódás, az ebek közötti verekedések alakultak ki, hiszen a moszkvai őrkutyát nehéz visszatartani mozgás közben, különösen a hímeket. Nem volt elfogadott a kutyák egyenkénti vizsgálata a szorítóban. Sok bíró elutasította a moszkvai őrkutyák mozgásának ellenőrzését ügetés közben. Ezért a kutyák lépésben haladtak, ami kétséges, hogy pozitív hatással volt a felépítésűk és fizikai fejlettségük alapján történő kiválasztásuk helyességére.

A könyv tartalmazza napjainkig a négy fajta leírást. Összehasonlítást tesz bizonyos korszakok között.
Gazdagon illusztrálja a régi kort, fekete-fehér képekkel.

A szerző példaként állítja be a magyar Bozsoki Harci kennelt.
Bemutatja tenyészetünk kutyáit, eredményeit, foglalkozik avval, hogy magyar tenyésztésű kutya olyan eredményt ért el az Eurázsián, ami minden orosz moszkvai őrkutya tulajdonos álma, 18 oldalon egy külön fejezetben ír arról, hogy az anyaországon kívül is nagyon komoly tenyészet létezik.

Összefoglalva, ebben a könyvben tényszerűen végig vezet minden egyes kutyát, ami a moszkvai őrkutya alapját képezi.

Kiemeli név szerint Bozsoki Harci Misa eredményeit, aki hat ország "Bajnoka" Eurázsia, Európa és a Világkiállításon csoportjában osztály győztes volt. Megjegyzi, hogy hazáján kívül Orosz fajta kutyák Klub kiállításait, mind megnyerte!

A könyvben kutyáink képei: